Így lehet észrevétlenül milliárdokat szerezni

welcome to realityValahol igazságtalannak találom, hogy most kizárólag csak egy befektetési szolgáltatót állítanak pengeélre és mocskolják annak vezetőit. Épp itt lenne az ideje a teljes befektetési szektort átfogó, tabula rasa-t csinálni. Minden csoportos vagyonkezelést (pl: portfóliókezelés, alapkezelés, csoportos vagyonkezelés céljából létrehozott részvénytársaságok) érdemes lenne átvilágítani mert léteznek a befektetési szakma által közismert de mélyen elhallgatott olyan kiskapuk  amik alkalmasak a kisbefektetők pénzének folyamatos és szinte láthatatlan megcsapolására. A cikkben egy olyan, hosszú évek óta nyitva álló kiskaput mutatok be ami a befektetési szakmát kevésbé ismerők számára mindeddig ismeretlen volt. Az alkalmankénti néhány 10 milliárdos lebukások nevetséges apróságok ahhoz az összeghez képest amit ezen a nyitott kiskapun el lehetett venni a befektetési szakembereikben megbízó kisbefektetőktől. Ez az igazi botrány …

 

Az ún “késleltetett allokáció”  technika egy az EU szabályozásból hiányzó kontroll mechanizmus kihasználására épül és szinte leleplezhetetlen. Csak magasan képzett és kellő módszerekkel rendelkező hatóság tud saját magától rábukkanni. Az USA-ban már rég megoldották a problémát, de az EU törvényhozói valahogy elsiklottak felette. Két dolog miatt nem beszél erről senki: vagy azért mert maga is haszonélvezője a kiskapunak vagy azért mert tart attól, hogy ha kinyitja a száját akkor a Vaskapu-nál húzzák ki a felpuffadt testét a Dunából. Én is a másodiktól tartottam, de az a nyilvánosság amit a blog népszerűségének köszönhetek, most már kellő védelmet biztosít.

Késleltetett allokáció (példa):

A példához vegyük egy hazai brókercégnek a portfóliókezelőjét és tételezzük fel, hogy 10 milliárd HUF ügyfélpénz kezelése van rábízva. A brókercégnek van egy saját úgynevezett OTC kereskedési desk-je és a nevén lévő számlája egy másik, többnyire külföldi brókercégnél.  A portfóliókezelő megkéri a saját brókerházának az OTC desk-ét, hogy nyisson neki egy relatív nagy pozíciót valamilyen OTC termékben. Az OTC desken dolgozó kolléga felhívja a külföldi brókert és megnyitja a pozíciót. A pozíció relatív nagy mérete miatt mondjuk néhány óra vagy akár csak néhány perc alatt 100 millió HUF nyereség keletkezik. És most jön a “csoda”: A nyereséges pozíció megnyitása és zárása nem az ügyfelekre lesz allokálva hanem a csapolásban érdekeltek számláira (jellemzően ismeretlen tulajdonosú külföldi cégek számlái). Ha 100 millió HUF veszteség keletkezett volna akkor azt megkapták volna az ügyfelek ami egy 10 milliárdos ügyélállománynál csak 1%-ot jelent. Senki nem kapja fel a fejét egy potom 1 % – os bukóra…
A lényeg, hogy a pozíció lezárása után az eredmény ismeretében lesz utólagosan rögzítve, hogy az ügyfeleké lesz-e az ügylet vagy sem. Egyszerű késleltetett allokációról van szó ami természetesen törvénytelen mert a pozíció megnyitásakor már azonnal rögzíteni kellene, hogy kinek nyitják a pozíciót.

Na kérem, így lehet néhány perc alatt mások pénzének kockáztatásával és bizalmával visszaélve tengerparti vagy balatoni luxusvillának az árát megszerezni.

Néhány év után lehet venni jachtokat is, de akár egy cégbirodalmat is felépíteni. Ha meg valaki kimerné nyitni a száját akkor zsebpénzből verőembereket ráküldeni.
Hosszú éveken át lehet így sok-sok milliárdot zsebre vágni, mindaddig ameddig nem túl sok az ügyfelekre allokált veszteséges ügylet.  Létezik egy olyan torz gondolkodásmód, hogy nem jó ha az ügyfél túl sokat nyer mert akkor elviszi a nyerőt a cégtől. Ez a technika pedig gondoskodik arról, hogy az ügyfél még véletlenül se vigyen el túl sok nyerőt. Elviszi azt más. Felháborító, hogy ilyesmire lehetőség van az EU minden tagállamában (szabályozási lyuk). Mellékes dolog, hogy ez a lehetőség félelmetes kísértés egy vagyonkezelő számára. Gondoljuk csak bele, kell 1-2 millió egy Olasz kiruccanásra, vagy meg kellene csináltatni a fürdőszobát, hogy ne pattogjanak otthon? Csak kötni meg allokálni kell egyet. Ha meg negatívba megy a pozíció akkor az 1-2 “misi” veszteség meg sem kottyan a sok ügyfélnek. A vagyont kezelő orra előtt állandóan ott van a portéka a polcon… veszedelmes dolog ez.

Ezt a késleltetett allokáció technikát nagyon nehéz leleplezni, ugyanis papíron minden kósernek tűnik, pedig nem az. A felügyelet az ellenőrzésnél annyit fog csak látni, hogy az Aloha Inc. vagy éppen a Caracasban élő 80 éves Nagynéni hatalmasakat nyer. Jól tud tőzsdézni a Nagyi…

A befektetők bizalmának visszaszerzése: 

a.)
Csak magánvélemény, de első lépésben az összes hazai befektetési alap, portfóliókezelés, vagyonkezelő részvénytársaság ügyleteit és azok körülményeit át kellene vizsgálni különösképpen az OTC ügyleteket. Kideríteni, hogy volt-e késleltetett allokáció vagy sem és meg lettek-e lopva az ügyfelek vagy sem. Ez lenne a Magyar Tőkepiaci Domesday. Persze, ehhez felkészült hatóság és megfelelő analitikai eszköz kellene aminek a részleteivel most nem fárasztok senkit.

b.)
A Magyar Tőkepiaci Domesday után pedig a sok más kiskapu bezárása mellett kötelezővé tenném minden befektetési szolgáltatónál az időpecsét használatát. Természetesen azoknál a végrehajtásoknál ahol ez hiányzik mint pl a fenti példánál. Ki van ez már találva és ha valaki belép az USA – ban egy befektetési szolgáltatóhoz akkor a képen látható pecsételő órák kattogása fogja megcsapni a fülét. Az órák természetesen szinkronizálva vannak egy központi órához és le vannak plombálva (itthon még riasztóval ellátott lakatot is tennék rá mert köztudottan innovatív nemzet vagyunk). rapidprint

A fent bemutatott késleltetett allokáció helyett itt a portfóliókezelőnek az OTC pozíció megnyitásakor szépen rá kellene írnia egy kártyára azt, hogy ki és kinek nyitotta a pozíciót és milyen irányba, majd szépen odaslattyog a kis kattogó órához és lepecsételi a kártyát. Napközben vagy a végén pedig a backoffice-ban a “kislányok” rögzítenek, ellenőrzik vagy megcsinálják az allokációt stb. Elektronikus formában majd a postán is elküldetném a felügyelethez a napi OTC ügyletek igazolásait. Ez csak egy példa volt, de most őszintén: Nem így kellene működnie? A precíz eljárási rend és annak betartatásának rendszere, remélhetőleg a jogalkotók által ki lesz találva. A lényeg, hogy a mostani eljárási rend helyett a befektetők védelme érdekében olyan megoldásokat kellene bevezetni, hogy minden időben ellenőrizhető és visszakövethető legyen, hogy a pénzükkel mi történik vagy történt akár szabályozott vagy akár nem szabályozott piacon. Továbbá olyan eljárási rendeket kell bevezetni amivel nem lehet hozzányúlni késleltetett allokációval vagy ehhez hasonló technikákkal a kezelőre bízott pénzekhez.

Tudni illik, hogy kétféle eltűnt pénz létezik: 

Az egyik a “saját felhasználású eltűnt pénz”,  amit a profik a fent bemutatott és az ahhoz hasonló technikákkal tudnak szinte láthatatlanul kimenteni maguknak.

A másik pedig a “közös felhasználású eltűnt pénz”, ez az ami kiderül és kiborítja a bilit. Ez az a “zsé” aminek az eltűnését felfedezi a hatóság és amiről a meghökkent publikum beszél és amit hiányol. Közösen beszélnek róla és közösen állapítják meg, hogy már nem lehet visszaszerezni és tulajdonképpen elveszett. Vagyis egy nagy nulla marad a közös felhasználásra, a keletkezett károk enyhítésére. Az ilyen közös felhasználású eltűnt pénzekről az szokott kiderülni, hogy a tőzsdén el lett veszítve vagy ilyen vagy olyan nem várt események miatt veszett el stb. és még a legrosszabb esetben is meg lehet úszni a történteket egy jogosulatlan pénzkezelés ejnye-bejnye büntetésével.

Miután a hullámok lecsendesednek a profik a “saját felhasználású” pénzekből élnek tovább mint Marci hevesen.

Csak az amatőrök veszik el direktben az ügyfelek pénzét ugyanis az ilyen “durva munka” után az eltűnt pénz könnyen lekövethető lenne.  Amikor a profiknál mégis megtörténik, hogy kiborul a bili akkor az a pech kategória ami inkább kellemetlenség mint a saját felhasználásra szánt zsákmányra irányuló veszély. Az már réges-rég el van ásva valamelyik kincses szigeten.

Konklúzió:

Alapvető rendszerszintű problémák vannak. Szakmai elitünknek nem csak azt kellene tenni, hogy a pórul járt befektetőket kioktatják, hogy jobban kellett volna erre meg arra vigyázni, hanem jelezni a felügyelet és a jogalkotók felé az ilyen és hasonlóan nem közismert kiskapuk létezését… stb.

Egyebek: 

A március 6.-i találkozóra ha nem is sok de még van hely. Jelentkezéshez bővebb információ >>

Kategória: . | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.