A magyar (ex)aranytartalék és az öreg elefánt

Öreg ElefántMár alig vártam a hőhullám végét, de a vasárnap hajnali eső és vihar nekem nem hozott túl nagy megkönnyebbülést. Reménykedve a további lehűlésben, végigkapcsolgatok a tv csatornákon, hátha beleszaladok egy időjárás-jelentésbe. Pechemre nem abba szaladtam bele, hanem volt jegybankelnökünk 1990-es történelmi visszaemlékezésébe és az arannyal kapcsolatos eszmefuttatásába. Biztos, hogy egy darabig nem fogom felelőtlenül nyomogatni a tv távirányítóját. Na de nézzük mi van a magyar aranytartalékkal meg az arannyal…A Duna TV Szabadság tér 89 műsorának meghívott vendége Surányi György, volt jegybankelnökünk meggyőződéssel mesélte, hogy 1990-ben a hazai aranytartalék eladása (380USD/uncia – ért) mennyire jó döntés volt stb. Kb. 61 tonna volt és most maradt 3.1. (A videó itt 26:00-tól: http://nava.hu/id/2283672/) Még véletlenül sem vitatkoznék a döntésen mert komoly kutató munka kellene kideríteni, hogy mennyire volt vagy nem volt szükséges az eladás. Az aranytartalék az “igazi barát” a bajban (friend in need is a friend indeed:) és ha valóban akkora a baj akkor mennie kell a piacra mint a családi ezüstnek. Rövidre is foghatjuk a “mi van a magyar aranytartalékkal” kérdést, ugyanis a magyar aranytartalék egy nem létező fogalom. Olyan országok mint: Laos, Aruba, Nepal, Mozambik, Bangladesh is több aranytartalékkal rendelkeznek (Táblázat: World Gold Holdings). Sajnos a volt jegybankelnökünk nem fejezte be azzal, hogy sz**ban voltunk és ezért kellet eladni, hanem folytatta a közismert “az arany mint barbár relikvia” tanokkal. Na ez már baj… Még mielőtt az a vád érne, hogy a nagy tiszteletben álló volt jegybankelnök Úr személyét kritizálom, jelzem előre, hogy szó sincs erről. Kifejezetten az általa képviselt arannyal kapcsolatos tanok elfogult és megrendíthetetlen ellenzője vagyok. Tartozom ezzel a felmenőimnek akik átélték a történelem legnagyobb inflációját (Magyarország 1945-46).  A magyar rekordot végül 2008-ban a zimbabwei hiperinfláció megdöntötte.

Az eszmefuttatásából nem hiányzott semmi, mint például de nem szó szerint: “hordó olajat is lehetne ezen az alapon tárolni, az arany nem pénz, az USA kötvényekkel jobban jártunk volna, sokat kell fizetni a külföldi tárolásért, az aranyat nem lehet bármikor felhasználni, költséges a tárolása, külföldön szokták tárolni az aranyat, modern pénzrendszerben az arany egy idegen test “ és hasonlók…

A videóban 36:04 – től:

– Rákay Philip: Tudom, hogy fiktív a kérdés de eljöhet még a modernkori közgazdaságtan történetében  az az időszak amikor újra érdemes aranyba fektetni, akár államoknak? 
– Surányi György: Nagyon kívánom magunknak, hogy ez ne következzen be, mert ilyen csak abban az esetben következhetne be, hogy ha a nemzetközi pénzügyi rendszer és annak a legfontosabb tartópillérei összeomlanának. Márpedig egy ilyen típusú pénzügyi összeomlás, a pénzügyi rendszernek az összeomlása az nagyon súlyos társadalmi károkkal, emberek millióinak, százmillióinak a szenvedésével kell, hogy összekapcsolódjon … 

Tessék??? Erre a nagyhangzatú hablatyra, azonnal meghallottam a nagyanyámat forgolódni a sírjában és eszembe jutott amit mesélt a hiperinflációról. Amikor a nagyapám megkapta a fizetését akkor rohant a piacra vásárolni mert félt, hogy mire odaér addigra nem tud belőle tojást venni. Otthon várta még a két gyerek éhesen, az édesanyám és a testvére. Már azon sem lepődnék meg ha az aranyat le barbár relikviázók azt mondanák, hogy az arany fölösleges lett volna ha a nagyszülők csirkét neveltek volna a belvárosban az erkélyen. Csak azt nem értem, hogy miként lehetett egy a közgazdasági mainstreamet majmoló de még az elefántoknál is szűkebb látókörű elme egy ország jegybankjának az elnöke. Elmondom: Úgy ahogy az egész hazai pénzügyi szektor “élvonalát” elfoglalta a tehetségtelenség, butaság, nagyképűség és aminek az egyik eredménye a Budapesti Értéktőzsde tragikomikumba illő sorsa is lett.

Pro GOLD

Az arany egy speciális szerepet tölt be az emberiség történelmében. Kettős karakterisztikája van: mint árú és mint fizetőeszköz. Nem csak egy egy darab vas, vagy egy hordó olaj…  Nincs egy olyan papír fizetőeszköz amelyik olyan hosszú történelmi múltra tudna visszatekinteni mint az arany. Nem 80 év, hanem több ezer év próbáját állta már ki. Csak, hogy ne maradjak egyedül hallgassuk meg mit mond Alan Greenspan a FED volt elnöke:

A videóban 0:46-tól:

“Az arany egy fizetőeszköz. Minden azt bizonyítja, hogy még mindig egy prémium fizetőeszköz. Egyetlen papírpénz sem, beleértve a dollárt (USA) is, nem tud a közelébe érni.”
– Alan Greenspan – 

Az elefánt csordákban az öregek nagy tiszteletet élveznek még annak ellenére is, hogy gyakorta lassítják a menetet. Nincs bizonyíték a tudatos, érdek alapú szolidaritásra, de megfigyelték, hogy nagy szárazságban amikor a csorda vezetői már nem találnak sehol vizet, ezek az öreg elefántok állnak az élre és elvezetik a csapatot a már rég elfeledett vízlelőhelyekhez. A természetben számtalan példa mutatja, hogy az élő organizmusok kialakítanak stratégiákat a nem várt (Balck Swan) események ellen. Ezzel szemben egy relatív új elméletre alapozva az a válasz stratégia, hogy “a pénzügyi rendszernek az összeomlása az nagyon súlyos társadalmi károkkal, emberek millióinak, százmillióinak a szenvedésével kell, hogy összekapcsolódjon …” Vagyis menjenek az öreg elefántok a fenébe, ha nem találunk vizet akkor majd azt összekapcsoljuk a súlyos károkkal és a szenvedéssel. Rákay Philip kérdése valóban fiktív, ugyanis nem akkor kell arany tartalékot képezni amikor eljön a “modernkori közgazdaságtan történetében  az az időszak amikor újra érdemes aranyba fektetni” hanem akkor amikor még nem jött el az az időszak. Nem akkor kell visszahívni az elkergetett öreg elefántokat amikor már összekapcsolódtunk a szenvedéssel esetleg szomjan haltunk, hanem amikor még nem.

A műsorban a “hordó olajat is lehetne ezen az alapon tárolni” gondolat  mellett az arany tárolás nehézségeinek ecsetelése is több mint ellentmondásos. Először is az olajat nehéz tárolni és nem az aranyat. Az arany tárolása külföldön, meg tényleg az abszurdum kategória. Erre sikerült ráébredni néhány modern-kori pénzügyi döntéshozónak és Hollandia, majd szőnyeg alá söpört botrányok után  Németország is (valahogy nehezen találták meg New York-i FED-nél az ott elhelyezett német aranytartalékot)  hazaszállíttatja az aranytartalékának jelentős részét. Valahol azt kell megérteni, hogy amikor az ember a kezébe adnak egy papírpénzt, banki igazolást, vagy egy kötvényt vagy más egyéb értékpapírt vagy annak az igazolását akkor egy fecnit tart a kezében amire tulajdonképpen az van ráírva a kibocsátó által, hogy “bízzál bennem”. Az arany esetében nincs is meg nem is kell, hogy ilyesmi legyen ráírva, ugyanis a földön korlátozott mennyiségben létező, speciális adottságokkal bíró prémium fizetőeszközt tart a kezében az ember. Az arany esetében nem valamilyen ráfirkantott ígéret hordozza az értéket hanem önmaga, fizikai mivolta. Amikor az aranyat egy jegybank odaadja egy másik országnak tárolásra akkor valójában pont az történik ami az elkerülendő lenne: a kezében lévő (#1) prémium  fizetőeszköz helyett  cserébe kap egy darab papírfecnit amire az van ráírva, hogy “bízzál bennünk”. A bizalommal meg jellemzően pont az olyan időszakokban élnek vissza amikor nagy a baj és a szükség az úr.
Az arany mozgathatóságának problémája is mondva csinált. A megmaradt magyar aranytartalékot (az “idegen testet”) ha kell holnap elviszem csak tessék megmondani, hogy hova kell érte menni. A volt 61 tonnát, pedig Európa bármely szegletébe 24-48 óra alatt el lehetne szállítani két ilyen masinával. Jobb helyeken a közösségek vezetőinek kutya kötelességük vészforgatókönyveket készíteni és felkészülni arra is, ha a tartalékot mozgatni vagy éppen menekíteni kell. Már ahol maradt ilyen tartalék…

Sorscsapás egy közösség számára ha annak vezetői valamilyen elméletbe vetetett vakbuzgó hittől vezérelve kiiktatják a józan észt és elkergetik az öreg elefántokat.

Konklúzió

Te ne kergesd el a saját öreg elefántjaidat.

Kategória: . | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.