Kereslet és kínálat

Supply-demand

 Azt nem tudom, hogy milyen nyelven, de abban elég biztos vagyok, hogy olyan időszakban élünk amelyről a történelem könyvekben fognak olvasni még az ükunokáink is.

Emberek szenvedésének közvetlen közelsége próbára teszi erkölcsi tartásunkat. Az alapvető törvényszerűségek meg a közszereplők végtelen képmutatását hozza a felszínre. Ez a cikk nem fog moralizálni. Sokkal hatásosabban és pofátlanabbul megteszik ezt mások csak be kell kapcsolni a TV-t. A morális részről csak annyit, hogy hiába próbál bárki is félrenézni, itt emberi tragédiák történnek közvetlenül az orrunk előtt. Pont.

Amikor a bevándorlók itt torlódtak a Keletiben a nyugati politikusok és az európai erkölcs megmondói változatlanul folytatták a magas haszon/nulla kockázatú politikájukat. Nehéz helyzetben volt a Magyar Kormány mert ha nem engedi  tovább az embereket (erőszak nélkül ezt nehezen lehet megoldani) akkor rólunk húzták volna le az über nagy politikai hasznot, ha meg tovább engedi az embereket akkor meg miért nem védjük a határokat és tartjuk be a szerződéseket. Az osztrák kancellár Werner Fayman, és Johanna Mikl-Leitner – nek a status quo a népszerűségi szabad rablás terepe volt. Csak el kellett jönni a Keletibe és kamerák előtt felháborodni a bevándorlók embertelen helyzetén (magas haszon/nulla kockázat). Röviden a mi kontónkra européerkedtek és természetesen a német vezetőkkel együtt cserben hagytak minket. A kormányunk többszöri megkeresésére a kelet- európaiakat lenéző, pökhendi stílusnak megfelelően az Osztrák Kancellária válasza az volt, hogy a Kancellár Úr csak holnap reggel 9-től tud foglalkozni az üggyel. Na ezután lettek az emberek az Osztrák határhoz engedve. Le lett téve a küszöbükre a csomag ami véget vetett a magas haszon/nulla kockázatú moralizálásnak. Na mindjárt ráértek, és a nagy-testvér engedélyével befejezték a gátlástalan népszerűségi szabad rablást. Indulhattak a bevándorlók. Nem volt sok lehetőségük, mert a másik megoldás az lett volna, hogy nem engedik be a tömeget ami egyenlő lett volna az erőszak használatával, ami ugye non européer. Az erőszak használatának kizárásával nem lehet határt védeni. A lényeg, hogy a haszon/kockázat képletben a kockázat rész most már nekik sem pici. El tudom képzelni, mennyire dühönghetett Fayman. A Németekhez képest még így is olcsón tud politikai haszonra szert tenni, ugyanis a bevándorlók többségét csak át kell utaztatni.

Fontos tudni, hogy míg az ÖNKÉNTESEK (minden tisztelet nekik) esetében igen, addig a közszereplőknél soha nem zárhatjuk ki a szándékos haszonszerzés lehetőségét. A közszereplő esetében akár szándékos akár nem, a moralizálás haszonnal kecsegtet.

A jólétben kicsit unatkozó nyugat-európai lakosok már most kezdik érezni, hogy itt nem egy lelki megnyugvást kiszolgáló adományokat gyűjtő koncertről van szó amiről nerc bundában haza lehet tipegni, hanem valami sokkal komolyabbról. Ahogy növekszik a bevándorlók száma (kínálat) úgy fogy csökkenni a welcome (kereslet). Egyre jobban fognak fogyatkozni,  a bécsi és müncheni pályaudvarokon a bevándorlókat váró tapsikoló emberek száma, míg aztán egyszer csak eltűnnek. A televíziós műsorvezetőknek vagy a politikusoknak a publikum előtti megrendülése a szenvedések láttán, nagy haszonnal (népszerűség) kecsegtet miközben a ráfordítás szinte nulla (szájhasználattal, testjelzésekkel – pl.: enyhén könnybe lábadó szem -, agyi munkával együtt járó relatív alacsony energiafelhasználás). Így könnyű jónak lenni… Ez a nulla ráfordítással járó haszonszerzés úgy fog szertefoszlani ahogy a nyugati országok őshonos lakói nap mint nap megélik a bevándorlóktól kapott kultúrsokkot.

A bevándorlók száma korlát nélküli (unlimited supply).  A bevándorlás támogatóinak előbb vagy utóbb be kell fejezniük a képmutatást és fel kell adni a sokat hangoztatott européer morált, aminek következménye bizony nem lesz humánus a bevándorlók számára. Nem tud az lenni.. A következmények erkölcsi terhét pedig ez a generáció fogja a vállán cipelni a gyerekeik és az unokáik érdekében. Ha nem így lesz akkor most azonnal térdre és imára.

Konklúzió

Mivel a blog politikamentes ezért a konklúzió az, hogy az alapvető törvényszerűségek (supply-demand; risk-reward) nemcsak a gazdasági folyamatokra érvényesek.

 

Kategória: . | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.